Ennél egyszerűbb és gyorsabb receptet aligha képzelhetnénk el, mégis finom és laktató. Alapvetően Dél-Olaszország tradicionális „falusi” étkei közé sorolható, bár eredetét tekintve inkább a Rómától kb. 80 km-re található Abruzzo régióból származik.

De itt meg is állnék, hiszen önmagában ez az étel nincs megáldva túlságosan tömör történelemmel. Viszont egy érdekes leganda fűződik hozzá, ugyanis a Bourbon-házból származó IV. Ferdinánd, a Nápoly-Szicília Kettős Királyság első uralkodója (1816-1825) adta ki a feladatot „lelkes” emberei számára, hogy az akkoriban ismert kétágú villa helyett egy, az olajjal és fokhagymával készülő tésztához egy jobban alkalmazható és a kezek igénybevételét nélkülöző eszközt fejlesszenek ki. Ebből került a ma is ismert négyágú villa az asztalra. Legenda, vagy sem, egy esti mesét mindenképp megér! :)

Rövidke megjegyzés: a videóban látható elkészítési mód nem tükrözi a tradicionális olasz receptet, sokkal inkább ismételten A séf című film rövid jelenete alapján készül, így mind a chili, mind a citrom elhagyható… bár nem ajánlom. ;-)

A négy klasszikus olasz tészta egyike, és elfogadott álláspont, hogy lényegében mindegyiknek az őse. Elvesszük belőle a guanciale-t, megkapjuk a cacio e pepe-t. Hozzákerül tojás? Rögtön carbonara lesz a neve. Ha pedig paradicsomot adunk hozzá, amatriciana néve fogjuk szervírozni.

A tésztánk kulcseleme a guanciale (sóval, borssal és fűszerekkel érlelt olasz tokaszalonna), igaz itthon csöppet nehézkes a beszerzése, így mindenkit bátorítok arra, hogy ezt valamelyik kedvenc szalonnájával helyettesítse.

Lássuk hogyan is készül: