A burrito az USA kedvelt Tex-Mex étke, amibe lényegében akármit beletölthetünk. Reggelire tojással, hash brown-nal, némi hússal, máskor friss zöldségekkel, salsával, finomabbnál-finomabb szószokkal , tejföllel, guacamoléval és a listát napestig lehetne folytatni. Nem véletlenül vált Amerika egyik kedvenc street food ételévé.

Sokan nem is tudják, de a burrito szó jelentése „kis szamár” és ehhez kapcsolódóan több hiedelem is létezik, hogy valójában honnan is ered maga a burrito. Egy általánosan elfogadott történet, hogy a mexikói Chihuahua régióban egy bizonyos Juan Mendez  szamara által húzott szekeréről árult finom meleg ételeket, és hogy ezek tovább melegen maradjanak, ezért lisztből készült tortillába csomagolta be ezeket.

És bár ez kifejezetten érdekes történet lehetne, sokan azonban inkább azt gondolják valósnak, hogy a feltekert tortillák hasonlítanak a szamarak által vont szekerekre pakolt, feltekert csomagokra és a név ebből származik.

A történet azonban eltörpül amellett, hogy mennyire finom Tex-Mex szendvicset készíthetünk pillanatok alatt. Így ha még valaki nem próbálta volna, akkor bátorítom, hogy készítse el!

Ismét pizza kerül terítékre, ám ehhez semmilyen különleges sütő nem szükséges jelen esetben, és mégis pillanatok alatt Nápolyban érezhetjük magunkat, ez a pizza fritta, ami lényegében egy olajban kisütött calzone.

Van elviekben egy olasz mondás: „Fritti sono buoni anche gli zampi delle sedie“, azaz olajban kisütve még a székláb is finom… Ezt azért nem próbálnám ki, sőt még csak kísérletet sem fogok tenni rá. Mindazonáltal a pizza fritta Nápoly egyik közkedvelt étke, árulják éppúgy menő éttermekben, mint ahogy utcai standokon. És nem csalás, nem ámítás, de valóban sokaknak a mi lángosunk fog eszébe jutni erről.

A II. Világháború után Nápoly bizony elég nehéz helyzetben volt, és a pizzához való mozzarella, sőt még a sütéshez szükséges fa is fényűzésnek számított. Erre valami alternatívát kellet találniuk, és erre épp tökéletes volt az olajban kisütött pizza, a jóval olcsóbb ricottával és némi „töpörtyűvel” töltve.

Manapság pedig reneszánszát éli, hiszen nem igényel fatüzelésű kemencét, valamint viszonylag egyszerűen elkészíthető, a töltelék pedig szabadon variálható.

Bátorítok mindenkit, hogy próbálja ki otthon!

Ennél egyszerűbb és gyorsabb receptet aligha képzelhetnénk el, mégis finom és laktató. Alapvetően Dél-Olaszország tradicionális „falusi” étkei közé sorolható, bár eredetét tekintve inkább a Rómától kb. 80 km-re található Abruzzo régióból származik.

De itt meg is állnék, hiszen önmagában ez az étel nincs megáldva túlságosan tömör történelemmel. Viszont egy érdekes leganda fűződik hozzá, ugyanis a Bourbon-házból származó IV. Ferdinánd, a Nápoly-Szicília Kettős Királyság első uralkodója (1816-1825) adta ki a feladatot „lelkes” emberei számára, hogy az akkoriban ismert kétágú villa helyett egy, az olajjal és fokhagymával készülő tésztához egy jobban alkalmazható és a kezek igénybevételét nélkülöző eszközt fejlesszenek ki. Ebből került a ma is ismert négyágú villa az asztalra. Legenda, vagy sem, egy esti mesét mindenképp megér! :)

Rövidke megjegyzés: a videóban látható elkészítési mód nem tükrözi a tradicionális olasz receptet, sokkal inkább ismételten A séf című film rövid jelenete alapján készül, így mind a chili, mind a citrom elhagyható… bár nem ajánlom. ;-)