Solanum tuberosum sütve, főzve, törve, grillen, püréként tejben és vajban fürösztve, vagy fűszeres chipsként, legyen akármiről is szó, a burgonyát szeretjük. Bár eme rajongásnak mi (magyarok) csak kevesebb, mint 400 éve hódolunk, Peruban és Chilében már 7000(!) évvel ezelőtt is fogyasztották, bár arról nem szól a fáma, hogy ezt vajon egy fém tasakból csípős chipsként tették-e, vagy gőzölős sütőben készítették, de az tény, hogy kis késéssel eljutott hozzánk is. És mi mindig megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat.

No de miért is hívjuk krumplinak a burgonyát? Nem azért, mert Krum P. Lee kínai kardforgatómester először tudott egy „földi almát” szablyájával milliméter vastagságúra szelni a másodperc töredéke alatt, sokkal inkább a német közvetítésnek köszönhető, ugyanis bajor nyelvjárásban „Krumpel” névre hallgatott ez a földi gyümölcs.

De igazából mindegy is, esszük, ropogtatjuk, kanalazzuk és legfőképp… Szeretjük!