Közeleg a nagy este, pontosabban nálunk éjszaka, hiszen hétfőn éjjel rendezik meg az 55. Super Bowlt, az amerikaifoci döntőt, bár tudom sajnos ez csak szűk réteget érint, mindenesetre erre az alkalomra egy ikonikus amerikai szendviccsel készültem, nevezetesen a philly cheesesteak szendviccsel, egyenesen Philadelphiából, bár sajnos a kevésbé felkészülteknek elárulom, hogy az Eagles nem lesz eme jeles rendezvény résztvevője. Annál inkább Tom Brady, akinek ez immár a 10. döntője! Go Pats! Akarom mondani, Tampa! :)

De ugorjunk a sportról a mai receptünkre. Mielőtt rátérnénk a főszereplőre, azért előtte gyártunk hozzá egy megfelelő szendvicskenyeret is, hisz egy szendvics csak annyira tud jó lenni, mint amennyire jó a kenyér, amibe belekerül, így készítünk egy „hoagie rollt”, ahogy odaát nevezik és ezt fogjuk minden finomsággal megtölteni. Ez egy puha, szendvicsnek való kifli, amit szivar, vagyis inkább „tengeralattjáró” alakúra kell formázni, és most jön a pillanat, hogy nyugodtan ér kiröhögni engem, ugyanis: tengeralattjáró = submarine (angol) = SUB! Hopp és a híres étteremlánc, szendvicsező máris nem földalattit jelent szimplán, hanem szójátékról van szó. Mentségemre szóljon, hogy nem szoktam naponta órákat azon töprengeni, hogy a sub miért is egyezik meg a szendvics jelentésével…

Ami pedig delikvensünket illeti, nos ha hirtelen egy-két nevezetes dolgot kellene megemlíteni Philadelphiából, akkor elsőre mindenkinek talán Rocky neve, esetleg a Szabadság Harang (Liberty Bell), vagy a cheesesteak szendvics ugrik be. Utóbbit egy bizonyos Pat Olivieri hot dog árus találta ki még az 1930-as években, a sajt viszont csak egy évtizeddel később került bele. Ha pedig már nagyon az évszámokat soroljuk, akkor ne is álljunk meg a 60-as évekig, mikor is a Kraft cég előállt a Cheese Whiz nevű termékével, ami lényegében egy konzerv sajtszósz volt. Ezzel pedig végérvényesen bebetonozta magát a cheesesteak szendvics Philadelphiában. Ha esetleg erre járnánk a jövőben, és ezt szeretnénk rendelni, akkor vigyázzunk, mert a rendelésnek bizony megvan a maga „etikettje”, vagyis inkább szlengje. Ha azt mondjuk: „one whiz wit”, akkor azzal kértünk magunknak egy steak szendvicset cheese whizzel és pirított hagymával, vagy „one whiz without”, akkor az előbbi, csak hagyma nélkül. Szóval vigyázzunk hogy rendelünk, mert lehet, hogy éhesek maradunk… ;-)

Ma azért teljes mértékben nem fogjuk kibontani John Montagu, Sandwich grófjának történetét, aki először találta ki, hogy mennyivel jobb két szelet kenyér közé rakva bárminemű feltétet szorongatni, az ok pedig prózai: így egyik kezében meg tudta ragadni az ételt és falatozni, míg a másikkal el tudta dobni a kockákat, hogy fogadásokat kössön… :)

De az alábbi videóban látható szendvicskenyér elkészítését mindenkinek ajánlom figyelmébe, hiszen nemcsak egy finom, pihe-puha és adalékmentes kenyeret kapunk, de lehet ez hirtelen vacsorák, vendégváró falatkák alapanyaga.

BLT(BSP): ezt pedig nem is kell részletezzem, Bacon, Saláta, Paradicsom és némi majonéz két ilyen szelet kenyér közé szorítva?! Aki még nem próbálta, az most tegye meg, aki már próbálta csinálja meg ismét, ha pedig tegnap is ez volt a vacsi, akkor ma sem legyen másképp… :)

Gondolom kevesen hallottak még erről a pitaszerű olasz kenyérről, én is először körülbelül 2 éve lettem rá figyelmes, pedig Puglia régió (innen származik ez a finomság) a szívemhez legközelebb álló része Olaszországnak.

Puglia több dologról is híres, de ha hirtelen csak kettőt kellene kiemelni, akkor az egyik biztosan a „trullo” (jellegzetes kúp formájú épület, eredetileg raktárként, vagy lakásként funkcionált), a másik pedig az itt készülő kenyér lenne, de ez nem is véletlen, hiszen ezt a területet szokás Olaszország „kenyeres kosaraként” is emlegetni, lévén itt termelik az olasz gabona zömét.

Visszatérve a puccia-ra (egyesszámban „pucce”) személy szerint nem ettem még ehhez fogható szendvicset, pontosabban kenyérfélét, mondom ezt amiatt, hogy lényegében bármivel megtölthető, legyen az egy pulled pork, gyros, hideg szendvics sonkával, szalámival, salátával, paradicsommal, sajtokkal és még sorolhatnám napestig, de azt hiszem mindenkinek megvan a kedvence, amivel fogyasztaná ezt a kis csodát. ;-)

Sok sikert az elkészítéséhez, a tészta receptjét pedig a korábbi bejegyzésben megtaláljátok!