Kisebb szünet után újra itt! Ma is egy igencsak egyszerű, nagyon finom és gyorsan elkészíthető tésztát hoztam, amit pár hónappal ezelőtt az internet nagyon felkapott, a futótűz a Tiktokról indult és azóta számos helyen feltűnt már, sőt az alapvetően finn recept népszerűsége állítólag odáig fajult, hogy Finnországban egy ideig teljesen eltűnt a boltok polcairól a feta sajt.

Úgyhogy nézzük meg mi is a fetás-paradicsomos tésztát közelebbről. Amire szükségünk lesz (4 személy részére):

- 200 g fetasajt

- 500g koktélparadicsom

- 6 gerezd fokhagyma

- olívaolaj

- 2 tk oregánó

- só, bors, chili ízlés szerint (chili opcionális)

- 350g a kedvenc tésztánkból

Elkészítése pedig fentebb a videóban. Jó étvágyat hozzá!

​

Kicsit kótyagos fejjel baktatott a kamra felé. Délelőtt menetrendszerűen jön az eső, délutánra pedig hétágra süt a nap, magával hozva azt a szinte kézzelfogható párás levegőt. És ez már egy áldott hete így megy. Signora Florenzi inkább szunyókált volna egyet a hűvös szoba mélyén megbúvó kanapéjának ölelésében, mintsem hogy ő most nekiálljon főzni. Enni márpedig kell, így erőt vett magán és kábultan benyitott a spájzba. Ennél a pontnál azonban csalódottan szemlélte a polcokat, bár igazából csak saját magát hibáztathatta. Kimaradt a szombati piac.

Valamit viszont enni kell. A vészterv máris elkezdett körvonalazódni elméjében. Levest csak ritkán szoktak fogyasztani, így azt gondolta, hogy most meg is lepi magukat egy finom paradicsomlevessel, a főételen majd utána is elég lesz rágódni, de ezt gyorsan összeüti. Le is kapkodott pár szem paradicsomot, vagyis „aranyalmákat” (az olasz „pomodoro – pomo d’oro” ezt jelenti), és még most is meg tud lepődni rajta, hogy egykoron miként tudták ezeket a mennyei, édes „gyümölcsöket” mérgezőnek gondolni.

Jó félóra múlva már az asztalon is volt a leves, ennél egyszerűbbet nem is kívánhatott volna mára. Így már megnyugodva élvezhette kanapéja társaságát a délutáni csöndben.

(A paradicsomleves receptjét először 1872-ben az amerikai Maria Parloa „The Appledore Cookbook” című szakácskönyvében lehetett olvasni, azonban a nagyközönség számára az átütő sikert a Joseph A. Campbell által alapított Campbell Soup Company konzerv paradicsomlevese hozta meg 1897-ben.)

Hozzávalók (3-4főre):

• 1 közepes fej vöröshagyma
• 500g paradicsom
• marék friss bazsalikom
• 6 dl víz
• 100g mozzarella
• 50g reszelt parmezán
• só, bors ízlés szerint

A felaprított hagymát kevés olajon megdinszteljük, hozzáadjuk az összevágott paradicsomot, a bazsalikomot, felöntjük a vízzel és 20 percig főzzük. A tűzről levéve belekerül a mozzarella és a parmezán, sózzuk, borsozzuk és egy kézi mixer segítségével pürésítjük. Egy tepsire vékony kenyérszeleteket fektetünk, vékonyan meglocsoljuk olíva olajjal, sóval és borssal meghintjük, sütőben megpirítjuk. A pirított kenyérszeletekkel, reszelt parmezánnal és friss bazsalikommal tálaljuk.

Sosem rajongott különösebben a rizsért, semmilyen formáját nem szívelte, szóljunk itt akár egyszerű főtt változatáról, a bonyolultabbról, a sültről, a töltelékként használtról, vagy az erjesztettről, pedig ez utóbbi változatra mély megelégedettséggel tudott csettinteni, már amennyiben ezt grappának hívták. Óvatosan odalesett az italos polcra, melyen a grappának mindig is előkelő hely jutott. De hova is gondol, nincs még itt az ideje, majd ebéd után, különben is a rizst még el kell készíteni. Signora Florenzivel ellentétben férje odavolt a rizottóért, sokszor kapott is miatta verbális bántalmazást, melyben sűrűn voltak emlegetve felmenői, megkérdőjelezve a valóban ősinek mondható itáliai vérvonalát. Köztudott volt ugyanis, hogy már a középkorban fellelhetőek voltak ennek a krémes rizses ételnek az előfutárai, és mint oly sok jót (nem beszélve a rosszakról…), ez is az arab hatásnak volt köszönhető.

Signora Florenzi megvonta a vállát. Szerette a férjét, számára mindig is A „Cavaliere” volt. Egy lovag pedig mindent megérdemel. Elkészítette hát…

… és ez még neki is felettébb szájízére való volt!

Hozzávalók (5-6 főre):

• 500g rizottó rizs (arborio)
• fél fej vöröshagyma
• 1 kisebb zellerszár
• 1 dl száraz fehérbor
• kb 1,2l csirke alaplé
• 200g vaj
• olívaolaj
• só, bors ízlés szerint

Risotto all’amatriciana:

• 100g pancetta
• 2,5 dl paradicsompüré
• 50g reszelt parmezán
• só, bors, csípős paprika ízlés szerint

Risotto gombával és aszaltparadicsommal

• 100g aszaltparadicsom
• 100g csiperkegomba (konzerv)
• 2 kisebb ág friss kakukkfű
• 50g reszelt pecorino sajt
• só, bors ízlés szerint

Az apróra vágott hagymát és zellerszárat 1 ek. olívaolajon és 50g vajon megdinszteljük, beleszórjuk a rizst és 2-3 percig  együtt pirítjuk ezeket. Felöntjük a borral és újabb 2-3 percig főzzük így. Először hozzáöntjük az alaplé felét és folyamatosan kevergetve hagyjuk, hogy a rizsszemek megszívják magukat. Jöhet az alaplé másik fele, kevergetés mellett ezzel majdnem készre főzzük az alap rizottónkat. A végén sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk a 150g vajat, melyet elkevergetünk a rizsben. Ezzel kész is a krémes rizottó alapunk. A felét a lentebb következő szószra kanalazzuk. A megmaradt részhez hozzáadjuk a gombát, a paradicsomot, a kakukkfüvet és a pecorinot, sózzuk, borsozzuk. Kevergetés mellett 5 perc alatt készre főzzük.

Risotto all’amatriciana

A kockákra vágott szalonnát kevés olívaolajon lepirítjuk, hozzáadjuk a paradicsomot és némi csípős paprikát (tetszőleges formában: friss, őrölt, szárított, stb.), sózzuk, borsozzuk és kb. 15 percig főzzük. Az elkészített rizottónk felét rákanalazzuk a szószunkra, reszelt parmezánnal 2-3 perc alatt készre főzzük.

Nálatok melyik lesz a nyerő?